Túlélési stratégiák - a mentális oldal - 3. rész

Mottó: "Soha ne add fel, csak akkor, ha bélyeg van rajta." (Tonk Emil)
A sorozat a Magyar Minőség elektronikus folyóiratban 2020. novemberben megjelent, a 27. Nemzeti Minőségügyi Konferenciáról szóló különkiadásban olvasható cikkem aktualizált átirata. Az eredeti írás a konferencián tartott előadásom alapján készült.

3. rész  - A komfortzónáról - másképp

Biztos vagyok benne, hogy erre a címre többen felsóhajtanak: mit akarunk már megint a komfortzónával! Annyira elcsépelt!

Nem vitatkozom, mégis idehoztam.

Teljesen egyetértek, ha valakinek elege van abból a folyamatosan hallható szlogenből, hogy az "Élet a komfortzónán kívül kezdődik:"... "Csak a komfortzónán kívül tudsz fejlődni…"

Azzal kezdem: én ebben nem hiszek. Élet van a komfortzónán belül is, és azon kívül is. Sőt: abszolút életidegennek tartom, és egy permanens stresszforrásnak, ami még meg is betegíthet, ha nincsenek olyan nyugalmi periódusok, amikor pl feldolgozva a változásokat, adaptálva a tanultakat ismét kényelmesen érezzük magunkat az immár szélesebb komfortzónánkban.

Világunk folyamatosan változik, így nem is hagyhatjuk ezt figyelmen kívül, mivel folyamatosan a komfortzónánk elhagyására kényszerít. Vannak, akiket kényszeríteni kell, vannak, akik elébe menve a környezeti hatásoknak, maguk is kilépnek időről időre.

Nézzük meg közelebbről, miről szólnak az egyes zónák:
1. 

A komfort zóna jellemzője, hogy benne alapvetően kényelmesen érezzük magunkat. Direkt nem mondom, hogy mindig jól, mert ezzel nem teljesen értek egyet. Van, amikor egyszerűen semleges, nem rossz az ittlét. Különösebb kockázat vállalása nélkül tudunk létezni a komfort zónánkban. Mert minden olyan ismert, megszokott. Olyan viselkedések, viselkedés minták összessége, ahol nagy biztonsággal mozgunk. Jól bevált módok, ahogy eddig is éltünk. Brené Brown amerikai egyetemi tanár, TEDex előadó definíciója szerint: 

"Ahol a bizonytalanság, a hiány és a sérülékenység minimális – és ahol hiszünk abban, hogy elegendő szeretethez, ételhez, tehetséghez, időhöz és elismertséghez van hozzáférésünk. Ahol azt érezzük, hogy van kontrollunk." 

Ösztönösen törekszünk erre a kockázatmentes életre, de itt az inspiráció is csekély arra, hogy bármit is másképp csináljunk, mint eddig. Van, aki ebben ellézeng hosszú éveken át. Pedig az életünk úgy kezdődik, hogy folyamatosan kilépegetünk a komfortzónánkból, szó szerint is, például amikor járni kezdünk. Ott a felfedezni vágyás kíváncsisága. Kellő motivációra van szükség ahhoz, hogy megtegyük a komfortzónánk széle felé az első lépéseket. Az utóbbi években ez a "segítség" kívülről jött. Több téma álruhájában is megérkezett. (lehet, hogy még nem tanultunk eleget?) Nem feltétlenül akartuk, de megkaptuk. Én azt vallom, hogyha olyan körülménnyel találkozok, amin változtatni nem tudok, akkor mindig megvizsgálom, ezekkel együtt hogyan oldható meg a kihívás, hogyan tudok mégis eljutni a célomhoz?

2. 

Nézzük, mi van a komfortzónán kívül: a következő a félelem zóna. Azt látom magam körül, hogy sokan itt vannak leragadva. A komfortzónából kilökve, de még tovább nem lépve. Egyáltalán nem meglepő a dolog. Sőt, teljesen természetes emberi reakció.

Láttam, látok cégvezetőket, cégeket, akik itt ragadva nem lépnek. Sőt, megtorpannak, visszalépnek. Biztos, hogy nagyon nem mindegy, hogy valaki önszántából, vagy külső hatásra kerül ki a komfortzónájából. Utóbbi esetben sokkal nagyobb a veszélye annak, ha az illető nem elég elszánt és megoldás fókuszú, hogy előjönnek a kifogások, a mások, a körülmények hibáztatása, a megfelelési vágy másoknak, ami miatt a kelleténél jobban hagyatkoznak mások vélt vagy valós véleményére. 

Akár az is előfordul, hogy a keletkező félelmek irracionálisak, ahogy arról korábban már volt szó. Gyakran nem valószínű, hogy ennek tudatába kerülünk. Az viszont tény, hogy az ismeretlentől, a VÁLTOZÁS-tól való félelmek munkálnak bennünk erőteljesen. Ez azonban teljesen természetes. A kulcs mindig az, hogy lépsz-e tovább, vagy megadod magad ennek a félelemnek? Előveszed a magadba vetett hitedet, önbizalmadat? Vallom, hogy minden emberben megvan a tudás a saját életének a kézben tartásához. Ezt a tudást kell magunkból előhozni. Az akadályozó félelem kezelésére pedig hoztam egy rövid feladatot. A Dale Carnegie Tréning blogjában olvastam Willis H. Carrier "csodareceptjét", és rájöttem, hogy életem során sokszor követtem, amikor úgy éreztem: a félelemtől nem tudok továbblépni. Ha hasonlóan érzel, menj végig ezen a három ponton:

1. Tedd fel magadnak a kérdést: "Mi a legrosszabb, ami történhet?"

2. Készülj fel az elfogadásra, ha tényleg nincs más megoldás.

3. Az így keletkező megnyugvásban kezdj el dolgozni azon, hogy javíts a várható kimeneten

Nekem is és számos coaching ügyfelemnek is eddig ezzel a technikával viszonylag gyorsan sikerült a félelem zónán keresztül menni.

3.

A következő már egy tovább vivő zóna: a tanulás zónája. Ha belegondolunk: a XXI. században sokkal inkább az a cél, hogy a tanulási zónánkat komfortossá tegyük, mint, hogy elhagyjuk folyamatosan a komfortzónánkat. Jó út, ha a változásokhoz való rugalmas alkalmazkodást tesszük komfortossá amennyire lehetséges. Az alkalmazkodóképesség emberi tulajdonság, mindenkiben benne van a lehetőség. Sőt, mértéke fejleszthető, az IQ-hoz és az EQ-hoz hasonlóan egy bizonyos intelligencia. Az a gyakoribb, hogy ezt a belső rugalmas szilárdságot az emberek életük során erősítik meg magukban. Az un. keljfeljancsi-gén veleszületetten inkább kivételnek számít. Azért nevezik így ezt az adottságot, mert azt jelzi, hogy az egyén bármilyen helyzetből képes felállni.

Azt, hogy ez minden emberben meglévő lehetőség, kísérletek, több évtizeden átívelő megfigyelések bizonyítják. Nehéz körülmények között élő gyerekeket kísértek figyelemmel életük során, akik helyzetük ellenére jól fejlődtek. Három összetevő biztosította ezt: 

1. veleszületett képességek,
2. környezeti hatásokra elsajátított készségek,
3. környezeti adottságok - kértek és kaptak is támogatást a gyerekek a környezetből.

Majd azt is vizsgálták - szakítva a hagyományokkal -, hogyan képes valaki a kedvezőtlen körülmények ellenére boldog, teljes életet élni.

A tanulás fókuszában elsősorban az önismeret kell legyen. Szerencsés tisztában lennünk azzal is, hogyan tudjuk feltölteni személyes energia tartalékainkat, és meddig mehetünk el, mekkora terhelés az, amit hosszabb távon kibírunk.

Persze a tanulási zónába tartoznak további készség fejlesztések is, tanuljuk a megküzdést, sőt, maga a tanulás is megküzdési stratégia. Ezáltal pedig tágul a komfortzónánk, vagy ha úgy tetszik: komfortosabban érezzük magunkat a tanulási zónában.

4.

Ez az egész folyamat pedig elvezet a fejlődési zónába, ahol a korábbi célok elérése, új célok kitűzése, álmok, vágyak ismételt, újragondolt megfogalmazása válik lehetővé. Az álmokat, vágyakat szándékosan használom, és az én olvasatomban nem fantazmagóriákat jelentenek. A célnál még erősebb kifejezés számomra, mert erős érzelmi töltettel bír. Akkorával, amiért érdemes napról napra felkelni, és indulni, tovább menni ezek felé az álmok felé. S itt előkaphatjuk az első részben megfogalmazottakat😊.

Harmadik fókusz: Melyik zónában tartózkodunk legtöbbet?
Készíts %-os kimutatást. Hogyan tudunk továbblépni az egyes zónákból? Gyűjtsd össze saját haladási lehetőségeidet. Vezetőként hogyan tudod támogatni munkatársaidat a haladásban?

Folytatás következik...

Ha elakadást érzel akár saját, akár a csapatod tekintetében, kérj egy díjmentes konzultációt!

Bartha Anikó
HR csapatépítész, jól-lét mentor