Túlélési stratégiák - a mentális oldal - 1. rész

Mottó: "Soha ne add fel, csak akkor, ha bélyeg van rajta." (Tonk Emil)
A sorozat a Magyar Minőség elektronikus folyóiratban 2020. novemberben megjelent, a 27. Nemzeti Minőségügyi Konferenciáról szóló különkiadásban olvasható cikkem aktualizált átirata. Az eredeti írás a konferencián tartott előadásom alapján készült.

1. rész  - Vágjunk bele!

Közhely, hogy rohanó világban élünk. Talán már gyerekkoromban is hallgattam: mennyire gyorsan repülnek a napok, hetek, hónapok, évek, de a mostani vágtához közel sem volt mérhető. Érdekes képződmény az idő, s annak érzékelése is. Az óra ugyanannyit ketyeg egy nap alatt, mint akár több száz éve (tudtad, hogy az első, mechanikusnak nevezhető órák már az ókorban elkészültek, és víz működtette őket? Tudtad, hogy 1500 környékén készültek el az első zsebórák – un. nürnbergi tojások - , s ekkor került a nap 24 órára, egy óra 60 percre felosztásra?), mégsem mondhatjuk, hogy ugyanaz az általunk megélt idő minősége. 

Az utóbbi években érzetünkön ismét csavarintott egyet a létezés. Bár, ha a téridő fogalom jelentését tekintjük - a négydimenziós tér (3D és idő a tengelyek), amelynek pontjai az események – "csupán" annyi történik, hogy egyre több általunk érzékelhető és érzékelt pont van ebben a térben. Csak győzzük kapkodni a fejünket! Tapasztaljuk, hogy igen megterhelő. A sebesség pedig a változások gyorsaságát, sűrűségét is megsokszorozta. Mára a változás az, amit állandónak tekinthetünk. De vajon mennyire képes az emberi psziché, a lélek lekövetni ezt a szédítő tempót?

Rengeteg gondolat látott napvilágot az elmúlt bő 3 évben arról: mit tegyünk mit ne tegyünk akár egyéni, akár vállalati szinten a drasztikusan megváltozott, és azóta is folyamatosan változó külső körülményeink kapcsán.

Biztos vagyok benne, hogy a Kedves Olvasó is sok ilyen írással találkozott, keresve saját magának és cégének, kollégáinak, környezetének támogatására a válaszokat.

Nem gondolom, hogy az alábbi sorozatban a bölcsek kövét fogom átadni, de nagyon fontosnak tartom, hogy lássunk a saját színfalaink mögé, értsük meg jobban reakcióinkat, saját magunkat, majd ezután keressünk és találjunk megoldásokat helyzetünkre: vegyük kezünkbe, amire ráhatásunk van - higgyük el: jóval több mindenre, mint előre azt gondolnánk.

Coachként, mentálhigiénés segítőként, HR csapatépítészként (mindez összefoglaló néven: Jól-lét mentor😊) hiszem (és ez talán kevés lenne, de) és tapasztalom is folyamatosan: amikor megvilágítódik az, hogy mivel állunk szemben, mivel van dolgunk: bármilyen nehéz helyzet kezelésére exponenciálisan megnő az esélyünk. 

S még egy fontos tapasztalás: nagyon sokszor a leginkább kézenfekvő, akár axióma szintű megoldások mellett siklunk el: talán észre sem véve, vagy túlzottan triviálisnak tartva, és ezáltal leértékelve azt. Szándékom szerint szempontokat, támogatást adok a mögé nézéshez, az egyszerű válaszok ismételt felfedezéséhez vagy megerősítéséhez.

Alapvetés: ami tapasztalatom szerint segít megtölteni a légüres teret

Elsőként egy fontos hitvallásomat szeretném megosztani: mit jelent számomra a vállalkozás és környezete? Meddig terjed? Vállalkozóként úgy vélem, felelősséggel tartozunk nem csupán magunkért, hanem a környezetünkért is. A piacunkért is, annak minden szereplőjéért. Így a kör bővül: tulajdonos, alkalmazott, vevő, ügyfél, beszállító, alvállalkozó, a fizikai környezetben élők, az érintettek családjai.

Számtalan bizonyítékot szereztem eddigi munkám során arra nézve, hogy ugyanúgy, mint az egyén, egy vállalkozás is akkor tud igazán sikeres lenni - persze kérdés, hogy kinél mi a siker mértékegysége - ha megvan az alapítók (illetve aktuális vezetők) fejében, szívében, hogy mi az az érték, amit a közösségnek, a környezetnek adni akarnak.

Ezt soha, semmilyen helyzetben nem szabad(na) elfelejteni.

Egy szervezet ereje (és az egyéné is!) abban mutatkozik meg, hogyan tudja kezelni a kríziseket, a változást, mennyire tudja tartani ilyen körülmények között az alapértékeit, vízióját, küldetését.

Itt el is érkeztünk egy kulcskérdéshez, ami szerintem alapvető a vállalkozások életében. Biztos tisztában vannak ezzel sokan, de mégis fontosnak tartom megemlíteni, mert a mai napig találkozom olyan cégekkel, ahol nem megfogalmazottak, vagy nem egyértelműen kommunikáltak az alapértékek, és ezek mentén jelen lévő vízió, küldetés. 

Fontos, mert igazodási pont mind a cégnek, mind az egyéneknek. Változó és gyors reakciót igénylő környezetben biztonságot ad, ha látjuk a vezérlő elveinket, értékeinket, merre tartunk. Azt ugye nem kell ecsetelni, mekkora szükség van kapaszkodókra egy talajvesztett helyzetben.

Ezen a ponton olvasmány-élményeimből két meghatározó kötet bukkan fel: Lee Iacocca: Egy menedzser élete, valamint Ernest Shackletonnak a déli sark meghódítására tett kísérletéről szóló kudarcba és mégis hatalmas sikerbe "fulladt" írása. Mindkettő menedzsment szemináriumok kedvelt anyaga: más-más körülmények között, de kilátástalan helyzetből találtak kiutat a főszereplők. Aki még nem tette, érdemes kézbe venni mindkettőt.

A röpke könyvajánló után folytatva a témát:

Cégünk tagja egy networking szervezetnek, ahol szintén azt látom: iparágtól függetlenül kulcskérdéssé vált, kiemelten az utóbbi években (ha eddig kevésbé volt az) az alapértékek megfogalmazása, tudatosítása. Ahol ez már korábban megtörtént, ott eleve könnyebb dolga volt/van a vezetésnek.

Élő példával is alátámasztandó, rövid sztori 2020. áprilisából:

Egyik ügyfelünknél, amikor átállították azokat a munkatársakat, akiket tudtak, a home office-ra, az egyik kollégánál gyorsan kiderült: családi okok miatt nem tud 8 órát dolgozni. A kolléga maga kérte, hogy legyen kevesebb óraszámban, mert annyit tud valóban ellátni. Ehhez mérten arányosan alacsonyabb bérrel is.

Ennél a cégnél az értékek érthetően megfogalmazottak, publikusak, közösek. A munkatársak tapasztalták az elmúlt években: nem üres "lózungok", hanem valódi tartalommal bíró, és mindenkire egyformán vonatkozó stabil alapok. Ilyen reakciókra tud vezetni, ha ezek a támpontok léteznek, és a cégkultúra valódi része a kölcsönösség, a Csapat.

A felütés lezárásaként az első fókusz: értékek, küldetés, álmok, célok (tekinthető házi feladatnak😊):

Tekintsük át igazodási pontjainkat, alapértékeinket, küldetésünket - mind szervezeti, mind egyéni (vezetői) szinten.

• Melyek az álmaink? 
• Milyen életet akarunk élni 10-15 év múlva? 
• Milyen Emberré akarunk válni? 
• Mennyire pontos ez a kép? 
• Tudja-e a környezetünk, a családunk, a kollégáink? 
• Melyek az álmainkhoz vezető céljaink rövid és hosszú távon?

Folytatás következik...

Ha kihívásod van ebben a témában, kérj egy díjmentes konzultációt!

Bartha Anikó
HR csapatépítész, jól-lét mentor