Születésnapom margójára – 51 lettem. De mi is történt ebben az egy évben?

Megint eltelt egy év, ez már a 3. szülinapi blogom, úgy döntöttem, hogy rendszert csinálok belőle. Az idei írásom is természetesen az értékesítésről, a tanulásról, néhány nagyon személyes dologról és a változtatásról szól - ugye nem is számítottál másra tőlem?

Pontokba szedtem a legfontosabb mérföldköveket, tanulságokat, változtatásokat tavaly június 27. óta:

1. Egy heves, (közepesen veszélyes) őszi betegség. Az, hogy mi volt ez a betegség, lényegtelen. Magas lázzal, végtagfájdalmakkal, gyulladással, 2-3 hét fekvéssel járt. (Nem a Covid19 volt.) A vállalkozásom óta most először kellett szembenéznem azzal, hogy nem vagyok legyőzhetetlen, és roppant hálás voltam azért, mert van egy üzlettársam, vannak kollégáim, nem állt meg az élet. De ez még nem volt elég pofon ahhoz, hogy eldöntsem (eldöntsük) azokat a fejlesztési irányokat, amik egy ilyen helyzetben segítik a bevétel és a nyereségesség fenntartását.

2. A 2020-as év szerintem mindegyikőnknek különleges - mégpedig a tavaszi járvány miatt. De nézzük meg, hogy mire is tanított bennünket ez a járványhelyzet. Először is: az üzleti tervünk ment a kukába. Március közepén indult a pánik, bizony, ha az ember 25 éve értékesít, bele tud bizonyos dolgokba kényelmesedni. Mint például abba, hogy hogyan szerzünk ügyfelet, hogyan végzünk tanácsadást, hogyan tartunk tréningeket. Személyesen. A megszokott módszereink bizony átgondolásra szorulnak. Például online értékesíthető termékeket a kolléganőmmel több mint egy éve tervezgettünk, és mindig abban maradtunk, hogy "kéne". Most 3 hét alatt megvolt az első néhány videó, e-book és tanulmány. Mára már webáruházként működik az oldal. A Youtube csatornánkon márciusban 4 videó volt, most kb 50. (Apropó, feliratkoztál már? Nem??? Itt megteheted!). 

3. A könyv - Ne tukmálj! Értékesíts! címmel április elején befejeztem az első könyvem. Az utolsó fejezeteknél már megvolt a pánik, arra gondoltam, hogy van-e értelme egyáltalán a személyes értékesítésről szóló könyvemet kiadni. Persze ez a pánik gyorsan elmúlt (mert elmulasztottam) így először e-book-ként, majd május végére klasszikus nyomtatott verzióban is megjelentettem. Jó döntés volt - mire kijött a nyomdából, az első 100 db el is fogyott. És kapom a jó visszajelzéseket... ezek alapján eldöntöttem, hogy nyáron elkezdem a 2. könyvemet is.

4. (Céges) életmódváltás. A karantén első hónapjában szerintem legalább 5 kg plusz szaladt fel rám. Persze én olyan típus vagyok, aki eszem, ha örülök valaminek, ha bánatom van, ha megbántottak, ha megbántottam valakit, ha valaki megbántott valakit (csak mert empatikus vagyok) ha esik, ha süt a nap... szóval a karantén kezdetén, a pánikkal egyidőben indult a szendvics-pizza-franciakrémes diéta - meg is lett az eredménye. De április első felében üzlettársammal elhatároztuk, hogy többek között az egészségünkért, a külalakunkért és persze a példamutatásért április 20.-án elkezdünk egy valódi céges életmódváltást, és közzétesszük az eredményeket a Facebook oldalunkon. Miért a példamutatás? Mert mi is mindig azt kérjük az ügyfeleinktől, hogy lépjenek ki a komfortzónájukból, meg akarjuk mutatni, hogy mi is ki tudunk lépni. A táplálkozás megváltoztatása, rendszeres mozgás, sok esetben a gondolkodásmódunk megváltoztatása - egész összetett dolog ez az életmódváltás, és a fogyás már nem is a fő cél, csak egy kellemes következmény. Ja, az eredményem április 20 óta: -13 cm a derékbőségemből, nagyobb energiaszint, jobb közérzet, kiegyensúlyozottabb létezés... Kolléganőmnek hasonlóan, sőt neki még látványosabban jönnek az eredmények. Velünk tartasz? Írj!

5. Magánéleti változások. A karantén alatt sokan tippelgették, hogy mennyi válás lesz a végére - úgy alakult, hogy az én párkapcsolatomnak is vége lett. A részletek nem fontosak (és nem is annyira publikusak) de ahhoz köze van, hogy az ember 51 évesen egyre inkább érzi, hogy ami nem működik, (vagy már nem tudja/nem akarja működtetni) abba nem szabad beleragadni. Így nem marad más mint véget vetni a kapcsolatnak - mindkét fél érdekében. Persze ez valakinek mindig jobban fáj, ez elkerülhetetlen. Lezártam harag nélkül, hálásan az együtt töltött időért, és megőrizve a jó emlékeket.

Így most izgalmas időszak vár rám, újraépíteni a járvány által kissé megtépázott vállalkozást és új életet kezdeni magánemberként is.

A tanulság? Soha ne bízz abban, hogy ami neked most éppen megfelel, jó, hasznos - az mindig is úgy marad. Vagy az élet változtatja meg, vagy te magad. Légy készen rá, hogy mindig tudj változtatni. Persze lehetsz miatta dühös, gyászolhatod - ezt én is megtettem. Sőt, a mai napig időnként lázongok, tartok attól, hogy újra kiszámíthatatlan lesz az élet - aztán rájövök, hogy olyan dolgokra voltam/voltunk képesek a tavaszi járvány alatt fejben, annyit használt a rugalmasságunknak ez a helyzet, hogy biztosan megoldjuk azt is, ha újra olyan helyzet (vagy még vadabb) áll elő, mint tavasszal.

Te hogy állsz a változással? Ha egyedül nem megy (általában nem szokott) kérj tőlünk segítséget, kolléganőm Anikó és én is a kompetenciáinknak és a szakterületünknek megfelelően állunk a rendelkezésedre.

Vittinger László
kapcsolatépítész, sales mentor