Munkáltatói márka - nem (csak) a vírus veszélyhelyzet idejére - újratöltve

Azért írok, hogy utálj! Kérlek, tedd meg! Bevallott szándékom az írással a provokáció. Cserébe két kérésem van (szerintem nem túl sok érte:))) Egy: végigolvasás alatt és közben gondolkozz el. Kettő: oszd meg az írást. És ha már kellően utálsz (vagy ha mégsem;), akkor egy bónuszt is kérek! Írd meg, Te mit gondolsz.

Hasonló című írásom áprilisban jelent meg a blogon. Most november van, és ismét nagyrészt éljük az akkori szcenáriókat, késő őszi hangulattal súlyosbítva. Súlyosbítva, mert még a Nap sem süt. Csak elvétve. Most is, ha kinézek a dolgozó szobám ablakán: szürke köd. Ehhez jön ez a "fura" év. Vagy fordítva, most nem is lényeges.

Munkáltatói márka - fontos ez most? 

Amikor a túlélésért küzdünk minden percben? Legalábbis sokan.

Úgy vélem, igen. Már csak azért is, mert bajban ismerszik meg igazán a jellem. Az emberé, és a cégé is. Utóbbi nem független (sőt!) a vezetőjétől, a tulajdonosától.

Az év vége felé közeledve eljön a számvetések ideje is, bármennyire rendhagyó ez a 2020. A munkáltatói márka része az is (mint a közvetített értékek, a munkáltatói kínálat megnyilvánulásai), hogyan teszi meg ezt egy cég, vagyis a vezető(k). Hogyan kommunikál, értékel, jelez vissza, jutalmaz vagy sem, mit ad vagy sem a kollégáknak, hogyan tervez, egyáltalán: hogyan reagálja le az évet, most éppen a drasztikusan megváltozó külső körülményeket. Nehéz ez most, sokkal nehezebb kimondani és élni az "együtt sírunk, együtt nevetünk"-et, mint amikor jókedvtől voltak hangosak a céges Karácsonyi Bulik.

Az áprilisi cikkben említett cég üzenete a hozzájuk jelentkezőknek: 

"Gyere olyanként, amilyen vagy, és válj a legjobb önmagaddá!"

Ez a filozófia előre vetíti, hogy a Közösség értékes része lesz az új érkező, de a meglévő kollégák is. Ők már Úton vannak legjobb önmaguk felé, amiben a vállalat is támogatja őket. Megmutatja, hogy a középpontban az Ember, a Közösség áll. Hadd idézzek most a korábbi blogból:

"...Mert - ahogy Hamdi Ulukaya is mondja, s eszerint vezette, vezeti cégét - a profiton dolgozni "hülyeség", az emberek, a közösség boldogulásán érdemes dolgozni. S ha szívből és jól csinálod, az meghozza a profitot is..."

A mostani időszakban úgy látom, érzékelem, egyre nagyobb és nagyobb szüksége van (lenne) az egyénnek is a figyelemre, a valódi Közösségekre. A családunkon túl, a barátainkon túl (akikkel lehet, hogy már hónapok óta nem tudtunk találkozni) a munkahelyi közösség tud megtartó erő lenni. Egyáltalán nem mindegy, mit üzen a vezető, a tulajdonos a munkavállalók felé. S főleg: az üzeneten túl, mit tesz. Vagy nem tesz.

A nyár valamennyire fellélegzést adott, egy talmi reményt, hogy "minden visszatér gyorsan a régi kerékvágásba". Bevallom, nálam ez kiveri a biztosítékot.

Mi kell még, hogy észrevegyük: NINCS visszaút! A régi berögződések működésképtelenek. Váltani kell (tisztelet a kivételnek, mint pl. Hamdi Ulukaya, aki vagy megtette, vagy eleve így építi a cégét), most sem késő. Váltani a szemléleten. Váltani azon, mi a fontos, mi van fókuszban. Azon, hogy mit teszünk meg ezért vezetőként, tulajdonosként.

Tudom, nehezet "kérek". Amikor a változtatáshoz érkezünk, akkor szinte mindenki egyetért: Legyen! Amikor pedig tenni kell érte? - nos, azt lépje meg más. Beindul a kifogás-gyár. Persze, tudom, Nálad nem, csak másoknál:).

Akik követnek minket, tudják, hogy tavasszal életmódváltásba kezdtünk. Erről már olvashattatok korábban, most ismétlésképpen a pozitív hozadékokról, felsorolás szinten:

• energiaszint drasztikus emelkedése
• ellenálló képesség fokozódása
• munkabírás fokozódása
• egészségmegőrzés
• hangulatingadozások megszűnése
• hangulat folyamatosan jó szinten tartása
• nem mellesleg: ketten együtt közel 30 kg-ot fogytunk, kb fele-fele arányban - emiatt szükség volt részleges ruhatár cserére, de a vásárlás pozitív is lehet, főleg ilyen apropóból:)

Melós volt? Igen. Kellett a szemléletváltás, egymás támogatása, odafigyelés, elszántság, kitartás? Igen. Tanultunk belőle? Igen. Megérte? Igen.

Vagyis: van praxisunk abban, hogy mivel jár egy változtatás. Nem csak beszélünk róla, de végig is csináltuk: a legérzékenyebb területen, a saját életünkön.

Vedd górcső alá cégedben az alábbi területeket:

1. Kommunikáció

• Mit, mikor, hogyan
• Folyamatos-e
• Párbeszéd-e
• Hova vezet

2. ​A visszajelzés, értékelés kultúrája

• Milyen gyakori
• Hogyan történik
• Mi a célja
• Milyen döntéseket alapoz meg
• Mennyire várt esemény

3. Egészségmenedzsment, egészségvédelem

• Létezik-e ilyen a cégnél
• Milyen elemei vannak
• Hogyan lett összeállítva
• Mennyire eredményes

4. Fejlesztés, képzés

• Van-e
• Rendszerbe foglalt, a stratégiához illeszkedő-e
• Mennyire igénylik, várják, szeretik a kollégák
• Mennyire hatékony, mi a hozáadott értéke

Ezek a témák még kiemeltebb szerepet kapnak nehéz időkben. Igen, így kellene lennie. Azzal ellentétben, hogy sokszor látjuk: a válsághelyzetre a reakció a költségek visszavágása, és elsődlegesen a HR, az emberi erőforrást érintő területeken.

Pedig ha már léteznek a fenti rendszerek a cégben, akkor a fenntartásuk sokkal többet hozhat hosszú távon, mint a pillanatnyi látszólagos megtakarítás.

Ha viszont még kialakításra, bevezetésre várnak, érdemes velük foglalkozni ilyenkor is.

Kinyilvánítva ezzel, hogy fontos számunkra az embereinkkel való törődés. Ennek a karácsonyi, általában is érzékenyebb időszakban különleges üzenete, jelentősége lehet. Építhetjük a munkáltatói márkánkat, de a legfontosabb: hozzájárulhatunk a kollégáink, a tágabb környezetünk mentális jól-létéhez.

A fenti 4 terület közül (kommunikáció, visszajelzés, értékelés kultúrája, egészségmenedzsment, egészségvédelem, fejlesztés, képzés) a Te cégedben hol látsz előrelépési lehetőségeket?

Ha nem tudod eldönteni, kérj egy díjmentes konzultációt! 

Bartha Anikó
HR csapatépítész, jól-lét mentor