Ki a felelős a munkavállalói jóllétért?

Lejegyezve, szerkesztve, továbbgondolva a Mex Rádióban 2020.02.10 - 2020.07.06. között elhangzott Munkahelyi jól-lét percek adások alapján, melyekben Lantai Tamás Mex-vel beszélgettem. Az adásokat itt érheted el.

A munkaviszony, mint bármely más kapcsolat kétirányú. Legalábbis az kellene legyen. HR szakemberként szerzett tapasztalatomból tudom, lehetnek olyan helyzetek, amikor ez nem tud megvalósulni. Ezek azonban időszakosak, vagy aktuálisan helyzetfüggőek, mint pl egy azonnal kezelendő vészhelyzet, katasztrófa, havária. De azért alapvetően egymás mellé rendeltségi viszonyt, és egymásra utaltságot jelent munkavállaló és munkáltató, vezető és beosztott kapcsolata.

Ebbe (a közös eredmények elérésének kívánalmával) nem fér bele, hogy a felek egymásra mutogatnak: miattad nincs teljesítmény. Hol van itt az egyén felelőssége? Vagy éppen a cég, a szervezet által biztosított környezet nem megfelelő? Ahhoz (akár egy jól működő párkapcsolatban), hogy elérhetőek legyenek a (közösen) kitűzött célok, együttműködésre van szükség.

A címben feltett kérdéssel kapcsolatban pedig kiemelendő:

• ha a cég biztosítja a feltételeket

• ha a munkavállaló ezekkel él és saját felelősségét is felvállalja

akkor együttes munka, közös eredmény a munkavállalói jóllét.

Ez mind szép és jó …. de mi a valóság?

Gyakran hallom azt munkavállalóktól (pl. állásinterjún, szervezetben projektmunka során, vagy csak úgy beszélgetve), hogy csak a panasz érkezik. Igen, tisztában vagyok vele, hogy az elmúlt időszak még embert próbálóbb volt, mint a korábbi évek. Tudom (mi sem vagyunk ezzel másképp a cégünkben), sok a nehézség, a megoldandó feladat, a hirtelen változás. Egyre kimerültebb lelkiállapotban mind nehezebb és nehezebb ezekkel megküzdeni.

A "másik oldalt" (munkáltató) sem akarom szentként feltüntetni. Sokszor a reakció a panaszokra csukott fül (ügyfeleink ez alól kivételek, mert tudják: vevői elégedettséget csak elégedett munkatársakkal lehet elérni:)), a problémák lekicsinylése, a "nincs rá pénz" mondattal való lezárás, vagy a meg nem hallgatás.

Ezek nehéz helyzetek mindkét félnek, éppen ezért lenne még fontosabb az együttműködés. Amikor minden gördülékeny, dübörög az üzlet, akkor könnyű jófejnek lenni. Akkor derülnek ki a valódi emberi értékek és kvalitások, amikor nehéz idők járnak.

Mit tehetsz munkáltatóként/vezetőként ilyen helyzetben a munkavállalói jóllét fenntartása érdekében?

• hallgasd meg Őket! Ismerd el, hogy valóban nehéz a helyzet, amiben vannak

• kérdezz! Érdeklődj róluk, mindennapjaikról. Melyek a legnagyobb kihívások számukra, és nem csak a munkában. Beszélgess, mutass figyelmet. Nagyon gyakori, hogy az emberek már azért is hálásak, ha meghallgatod őket. Gyakran látom: tudják, hogy nincs lehetőség a megoldásra. De ha már elmondhatják ami nyomasztja őket, megkönnyebbülnek és ez is megkönnyebbülést hoz. Fontos tudnod, hogy nem kell mindig minden problémát megoldani. Van, hogy valamit nem is lehet, és van, hogy nincs rá erőforrás. Ezt azonban őszintén közölni kell.

• Legyél tehát őszinte. Az emberek sokkal könnyebben elfogadják a rossz híreket akkor, ha a kommunikáció együttérző, őszinte, és időben érkezik. Ha látják, hogy a teherviselés közös. És ha azt tapasztalják, hogy a közös erőfeszítés eredményéből később ők is részesülnek

• ha van rá keret, szakembert is hívhatsz azért, hogy mentális támogató beszélgetéseket, vagy éppen coachingot folytasson azokkal a kollégákkal, akik erre nyitottak. Egyénileg, és csoportban is működik ez a fajta támogatás.

• létrehozhatsz egy céges könyvtárat, tudástárat ahol hozzáférhetőek olyan írások, hangoskönyvek, video anyagok, melyek eszközöket adnak a nehéz helyzetekben. Ezeket közösen fel is dolgozhatjátok, vagy szintén szakemberrel is tarthattok ilyen alkalmakat

• fontos a közösségépítés, a közösségnek nagy megtartó ereje tud lenni. Szervezz a csapatodnak olyan programokat, melyeken a részvétel nem kötelező, és amit ők szeretnének. Kapcsolódhat ez valamilyen hobbihoz, amit többen is űznek.

• összességében: figyelj, kérdezz, hallgass meg, ötletelj, kérj tippeket, legyél őszinte és következetes

Mindezek a törekvések azonban totális kudarcba fognak fulladni akkor, hogy a másik oldal (munkavállalók) nem fogadókész.

Sajnos még mindig gyakori, hogy nem vállalnak felelősséget az emberek a saját életükért. Ahhoz, hogy sikeres legyen egy - egy jóllét program, kell az ott dolgozók hajlandósága, nyitottsága is.

Mit tehetsz munkavállalóként a saját jóllétedért? Gondold át az alábbi kérdéseket:

• meghallgatod, amit a vezetőd mond, és át is gondolod azt?

• mennyire vagy nyitott, őszinte, együttműködő?

• mennyire vállalod a felelősséget a saját életedért, jóllétedért?

• vannak-e ötleteid? Elmondod azokat? Részt veszel a megvalósításban?

• elgondolkodtál már azon, Te vajon mit tennél a vezetőd/ a cég helyében?

• Te mit teszel a csapatért, a cégért? (Vigyázat! A munkaköri feladatok nem tartoznak ide, hiszen arra szerződtetek, hogy bizonyos összegért a munkahelyed elvárja a megbeszélt feladatok elvégzését. Ez alap. Persze az is alap, hogy mindkét fél betartja a megkötött szerződést.)

• mennyire élsz a felkínált lehetőségekkel? Jelzed, ha azok nem megfelelőek számodra, és azt is elmondod, hogy helyettük mit kérsz, javasolsz?

• a negatív tapasztalatok valóban ezen a munkahelyeden keletkeztek, vagy máshol, de feltételezed, hogy itt is úgy történik majd minden? (előítélet:()

• amikor a "mindig" a "soha" az "állandóan" stb. megfogalmazódik benned, keresel konkrét példákat, hogy valójában mennyiszer történt meg egyik, vagy másik eset?

• kérsz konkrét segítséget, támogatást amikor arra szükséged van? Megfogalmazod pontosan miben vársz támogatást, és az számodra hogyan a leginkább kívánatos? Végiggondolod, hogy Te mit teszel bele cserébe? És ezt jelzed is?

• összességében: nyitott, konstruktív hozzáállás, pozitív szemlélet és bizalom (amely szintén kétirányú dolog) ezek tudják segíteni azt, hogy a jólléted megvalósuljon

A végső következtetés: csak közösen, együttműködve tudunk tenni mind saját, mind a környezetünk, csapatunk jóllétéért.

Céges jóllét témában ha kérdésed van, beszélgessünk! :)

Addig is minden jót: Anzsi